Egy napos Nemzeti Összetartozás témanapot is tartottunk a többi felsős osztállyal.
2017. június 29., csütörtök
A projekt zárása
Egy napos Nemzeti Összetartozás témanapot is tartottunk a többi felsős osztállyal.
Búcsú Erdélytől- 4.nap
4.nap
Ez volt az utolsó
és egyben leghosszabb napunk (habár az első napon produkált hajnali három órás
kelésünk vetekedik vele). Balavásárt ásítozva hagytuk el, de a Déváig tartó út
alatt valamennyire felébredtünk. Ez nagyon hasznos volt, így nem aludtunk el a másfél
órán át tartó várakozás közben. Ennyit kellett ácsorognunk ugyanis arra várva,
hogy a sikló segítségével feljussunk a hegyre épült várhoz. Szerintem ez
abszolút megérte, mert a kilátás a szelindekit is megelőzte.
Az utolsó és egyben az
egyik legszebb állomásunk Temesvár volt, ahol bebarangoltuk a várost, láttuk a
múzeumot, sőt még egy heavy metal koncertbe is belebotlottunk.
A hazafelé tartó útról nincs sok emlékünk, mindenki az emlékekbe feledkezve pihent vagy a buszsofőr boldogítására hangoskodott és jól érezte magát. Aztán ahogy az utazás éjszakába hanyatlott lassan mindenki kidőlt. Győrújbarátra hajnali egy körül ért be a busz ahol mindenki táskás, de boldog szemekkel üdvözölte a szüleit.
A hazafelé tartó útról nincs sok emlékünk, mindenki az emlékekbe feledkezve pihent vagy a buszsofőr boldogítására hangoskodott és jól érezte magát. Aztán ahogy az utazás éjszakába hanyatlott lassan mindenki kidőlt. Győrújbarátra hajnali egy körül ért be a busz ahol mindenki táskás, de boldog szemekkel üdvözölte a szüleit.
Újvári Eszter és Póda Anna 7.b
3. nap
3.nap
Másnap reggel Szelindek ódon várát vettük be, romos falaival,
amelyek mellet sétálgatva csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. A várba
beérve, mintha csak az elmaradt tesi órákat pótolnánk felmászhattunk a meredek,
rozoga lépcsőkön a vár megmaradt bástyájára, hogy immár húsz méterrel
feljebbről nézzük meg a még mindig festői kilátást.
Pár óra múlva már a
nagyon hangulatos Nagyszeben utcáit róttuk. A hangulatot még inkább fokozta,
hogy pont az ottani gyermeknapra időzítettük a látogatást így belebotlottunk
egy Street food fesztiválba, aminek a kuszaságába legnagyobb sajnálatunkra már
nem vethettük bele magunkat.
Majd szomorúbb vizekre eveztünk. Fehéregyháza határában az út
mellett a buszból kipattanva majd átszaladva az úton azon a helyen álltunk meg,
ahol Petőfit utoljára látták és ahol feltehetőleg 1849 július végén kilehelte a
lelkét. Az útszélén szemlélődő emlékműre és a helyi Petőfi múzeum szobrára is
koszorú helyeztünk, ezzel tiszteletünket kifejezve a hőslelkű költő iránt.
Segesváron végre megengedhettünk magunknak egy húsz perc
szabadidőt így fagyit nyalva, tengernyi fényképpel gazdagabban néztük meg a
fantasztikus belvárost, Drakula szülőházával együtt.
A szállásra visszatérve
meglepetésben volt részünk: megnézhettük, sőt ki is próbálhattuk a kürtőskalács
készítését a balavásári főutcán.
A kalandok folytatódtak - 2. nap
2.nap
Második nap nem sokat foglalkoztunk a készülődéssel, már
pattantunk is be a buszba, ami egyenesen Nagybánya festői városába kormányozta
a csapatot. Ott röviden megnéztük a belvárost, de azt hiszem, mindnyájunk
nevében beszélek, ha azt mondom, hogy az Impresszionista festők múzeuma nyerte
el legjobban a tetszésünket. Rengeteg terem tele szebbnél szebb néha már túl
művészi festményekkel.
Kolozsvárott voltunk már mikor elkapott az eső. Minden erőnket
beleadva szaladtunk a Szent Mihály-templom biztonságot adó falainak rejtekébe.
Miután az idő kitisztult és álmoskásan bár, de a Nap is sütött, elámulva néztük
a Mátyás-szobor nagyságát csak úgy nyújtogattuk a nyakunkat. Aztán átsétáltunk
a helyi református templomba, ami tekintélyes címergyűjteménnyel büszkélkedett.
A falakat egyszerűen ellepték a különböző korokból származó ereklyék. A Házsongrádi
temetőben megálltunk pár percre a híres magyarok sírjánál, és már indultunk is
tovább Erdély közepe fele, Marosvásárhelyre.
A buszból kikászálódva egy templom előtti főtérre értünk.
Ahonnan elsétáltunk többek közt a Kultúrpalotához és a Teleki Tékához is. A
Téka egyszerűen hihetetlen, számos öregebbnél öregebb könyv otthonát nyújtja.
Marosvásárhely határát elhagyva már mindenki gondolatai csak
a szállás és a vacsora körül forogtak. Szerencsére a szervezők nem fogtak mellé
a balavásári szállás választásával.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)